Ne a másiknak tedd fel a kérdéseket, hanem magadnak

Mentorom, Ken McCracken, családi vállalat tanácsadó https://www.m-fbc.com/ken-mccracken a Családi Alkotmány Akadémia vendége volt nemrégen. Fontosnak éreztem, hogy azok a nyitott alapítók, második generáció tagjai, akik eljöttek hozzánk és egy éven keresztül havi egy napot velünk töltöttek, azért, hogy tőlünk tanuljanak, megismerhessék Ken-t.

Ken-től tanultam mindazt, ami a tankönyvekben nem szerepel, mégis elengedhetetlen a mindennapi munkám során. Amikor egy előadás után jelentkeztem nála, hogy én azzal szeretnék foglalkozni, amivel ő, akkor először meghökkent, aztán pedig megörült. Sokat beszélgettünk és a mondatai most is ott csengenek a füleimben. Amellett, hogy az általa vezetett képzést is elvégeztem, egy teljesen új világ nyílt meg számomra.

A mostani szereplése során beszélgetésünkben szóba került, az örök kérdés, van-e valami ismétlődő motívum a családi cégek átadása során, amely tapasztalatából tanulhatunk itt Magyarországon. Több ilyet is megemlített, amellett a nagyon fontos alapvetés mellett, hogy a családi vállalat tanácsadásban nincsen „best practice”, azaz nincsen legjobb gyakorlat. Minden család más, minden cég más és ezáltal minden egyes ügy egyedi.  

Az egyik fontos dolog, amit kiemelt, hogy a családtagok nagyon sokszor tesznek fel egymásnak kérdéseket. Azt én teszem hozzá, hogy sokszor ezeket a kérdéseket nem is szegezik nyíltan egymásnak, hanem mindenki csak saját magával beszélget, hogy vajon mit gondol a másik egyik vagy másik kérdésről.

A kérdés sokszor majdnem mindig ugyanaz az utódok részéről: Mikor mész majd nyugdíjba?”. Az Alapítók pedig sokszor teszik fel a kérdést gyermekeiknek: „Mikor döntöd már el végre, hogy mit akarsz csinálni?”

Ezekben a kérdésfeltevésekben óhatatlanul megjelenik a türelmetlenség, a sürgetés, az elégedetlenség, a szemrehányás. Ez nem segíti a megkérdezettet abban, hogy a számára is nehéz kérdésekre választ tudjon adni.

Sőt, kifejezetten rossz érzés, amikor egy másik ember felteszi azt a kérdést, amit saját magunk egy jó ideje kerülgetünk. Erre többféle reakció is születhet, a legritkább eset az, hogy egy eredményes beszélgetésben a résztvevők kölcsönösen és a másik számára kielégítően megválaszolják ezeket a kérdéseket.

Gyakoribb, hogy a frusztráció szintje emelkedik, az érintett dühös lesz, vagy vádló a másikkal szemben.

Ken tapasztalata szerint sokkal eredményre vezetőbb, ha ezeket a kérdéseket inkább saját maguknak tesszük fel. Szeniorként: meddig akarok még dolgozni, akarok-e egyáltalán hátrébb húzódni a cégből, át tudom-e alakítani a kapcsolatomat a céggel? Mit szeretnék, hogy hogyan emlékezzenek rám az utódaim?

A következő generáció képviselőinek ezeket a kérdéseket érdemes saját maguknak feltenniük: akarok-e és képes vagyok-e arra, hogy a jövőmet a cég építésének szenteljem? Ez egy valós, személyes igényem, vagy csak egy elvárásnak próbálok megfelelni? Tartok-e attól, hogy ha nemet mondok, akkor sok mindent elveszíthetek a családon belül (szeretet, pénz, karrier lehetőség)?

Önmagában a kérdésfeltevés sokat segít abban, hogy a válaszok irányába elinduljunk. Ken nem győzi hangsúlyozni, hogy csak az vezethet a megoldás irányába, ha kellő együttérzéssel közelítjük meg a másik generáció problémáját. Ezt annyival egészíteném ki, hogy ha önmagunkkal is együttérzőek vagyunk  – ami talán a legnehezebb feladat – az csak segíti az átadás folyamatát!

Scroll to Top

Kérdése van?
Küldje el és mi válaszolunk!

Terms Of Use

The information on this website does not constitute legal advice. The information on the website is protected by copyright, its use, reproduction or disclosure to the public by KLART LEGAL | Levente Antal Szabó is subject to the prior consent of the Law Firm.