A jövőbelátás felelőssége

A minap az alábbi beszélgetés zajlott az irodában egy nagyon sikeres építési vállalkozó alapítóval:

  • Szeretnék bizalmi vagyonkezelést létrehozni, mert hallottam egy előadáson, hogy ez egy nagyon jó eszköz a generációváltás során és még adót is tudok spórolni. Mivel családom tagjai nincsenek jóban egymással, ezért szeretném, ha senkinek nem lenne hozzáférése a vagyonhoz. Mennyiért és milyen gyorsan tudják megcsinálni?
  • Valóban, a bizalmi vagyonkezelés egy nagyon jó eszköz sok célra. Azonban mielőtt válaszolnék a kérdésére, engedje meg, hogy megkérdezzem, hogy Ön mennyiért és milyen gyorsan építene nekem és családomnak egy házat?
  • Hát az attól függ, hogy hol és milyen házat, mekkorát, milyen célra, milyen anyagokból… Ezt meg kell tervezni.
  • Köszönöm. Miért gondolja, hogy az Ön családja életét több évtizedre meghatározó döntés tekintetében megspórolhatja hasonló kérdések megválaszolását?
  • Hm. Igaza van. Mit tegyek?
  • Mindenekelőtt lépjünk vissza két lépést. Nézzük meg közösen az Ön és családja céljait és jövőképét és a családi kapcsolatukból eredő realitásokat. Ezt követően válasszanak csak jogi eszközt, ami Önökhöz passzol. Kezdjük ott, hogy miért vetődött fel Önben a bizalmi  vagyonkezelés alkalmazása? Miért gondolja, hogy a létrehozott bizalmi vagyonkezelés során a gyerekei együtt fognak tudni működni, meg fognak bízni egymásban a családi vagyon kezelése során, ha már most is alacsony a bizalmi szint?
  • Igaza van. Más megoldásban kell gondolkodnom….
  • Ne hamarkodja el. Meglátjuk, hogy mi lesz a végső jogi eszköz. Ennek kiválasztása azonban egyelőre nem lehetséges, nem tartanak még itt. De egy családjával folytatott vezetett és őszinte beszélgetéssorozatban a közös jövőről feltárulhat a megoldás. Készek erre a folyamatra?

Mindig rácsodálkozom, hogy a tehetséges alapítók az évtizedek alatt teremtett vagyonok átörökítésénél, a vagyontervezésnél miért szegik meg a „házépítés” alapvető szabályait.

Pedig a legelső feladat nem más, mint elképzelni a jövőt. Pont, mint a házépítésnél. Vázlatokat kell gyártani, egyeztetni kell a jövőbeni lakókkal, ki kell színezni a rajzot, részletekkel felöltöztetni és ha mindenkinek „elég jó”, akkor és csak akkor belevágni az alapásásba, betonozásba, falazásba.

A vagyontervezési megbízások kiadásánál sok alapító még mindig a saját évtizedekkel ezelőtti jövőképét hajszolja és azt az illúziót kergeti, hogy a következő 30 évet is el tudja dönteni egyedül. Sokan nem veszik észre, hogy az eredeti cél, amit a vállalkozás alapításakor tűztek ki maguk elé –  egzisztencia teremtés, függetlenség, vagyon, hírnév, hatalom, kinek-mi – már régen megváltozott.

A generációkon átívelő vagyontervezésnél a feladat és a cél azonban már nagyon más. Azt kell elképzelni ugyanis, hogy mi lesz jó a következő generációknak. Ráadásul azért is kegyetlenül nehéz ez a feladat az alapítóknak, mert ehhez fogható kihívás még nem volt életükben: azzal a jövővel kell foglalkozniuk, amelyben saját maguk már nem biztos, hogy szerepelnek. Erre csak az igazán bátrak képesek.

Tegyétek szívetekre a kezeteket, kedves Alapítók: pontosan tudjátok, hogy az utánatok jövők milyen „házban” éreznék jól magukat? Tudjátok, milyen jövőképük van nekik a saját és kis családjuk életükről? Tudjátok azt, hogy az általatok létrehozott vagyonnal hogyan tudjátok őket úgy boldoggá tenni, hogy közben tehetségükhöz és képességeikhez mérten a legjobban végezhessék el az általatok rájuk rótt óriási és szinte embertelenül nehéz feladatot, azaz a vagyon megőrzését és gyarapítását?

Ha ezekre a válaszokra nemmel válaszoltok, akkor javaslom, máshogy közelítsetek.

A Ti feladatotok jelenleg nem más, mint a jövőbelátás. Egy olyan jövőképé, amelynek már nem biztos, hogy részei lesztek. Fel kell ismernetek, hogy ezt a feladatot nem tudjátok egyedül elvégezni. Igen, ez nehéz, mert mindig mindent egyedül értetek el. Jelenleg annyit tudtok tenni, hogy a közös folyamatot elindítjátok, „berúgjatok a labdát a pályára”. Egy igazán jó mérkőzéshez viszont szükséges a családotok közreműködése. Nem kell mást tenni, mint a családotok felé fordulni, meginvitálni őket egy beszélgetés sorozatra, amelynek során megismeritek egymás jövőképét és céljait, tisztázzátok a jövőbeni szerepeiteket. Őszintén, nyitottan.

Végül mindezekről közös DÖNTÉST hoztok. Ha találtok közöset a jövőképben, ami mindenkinek „elég jó”, akkor EGYÜTT folytathatjátok tovább az utat. Ehhez kereshettek megfelelő vagyonkezelési eszközöket, amelyek meghatározzák a jövő közös működési kereteit. Ha nem találtok ilyen „elég jó” közöset, akkor pedig bölcsen fel kell ismerni ezt a realitást és kerülni azt, hogy a családotok tagjait összezárjátok egy aranykalitkába. Ilyenkor az út nem együtt, hanem KÜLÖN megy. Ekkor viszont ehhez az úthoz illő vagyonkezelési eszközöket érdemes választani. De még az is lehet, hogy bizonyos téren együtt mentek, bizonyos téren külön. Hiszen annyi megoldás van, ahány család.

Fontos viszont, hogy a munkát nem érdemes a tető ácsolásánál kezdeni. Ha a családi beszélgetés nem megy magatokban, kérjetek segítséget.  Külső támogatással már pár alkalom után elkezdhetitek tanulni egymással a nyílt és őszinte párbeszédet a jövőről, fontos vagyoni döntésekről, célokról és szerepekről, egymással való együttműködésről.  
És ki tudja, még az is lehet, hogy rég hordozott sérelmeitek is gyógyulásnak indulnak.
Sosem késő elkezdeni.

Szerző: Dr. Szabó Levente Antal

Scroll to Top

Kérdése van?
Küldje el és mi válaszolunk!

Felhasználási feltételek

A honlapon található információk nem minősülnek jogi tanácsadásnak. A honlapon található információkat szerzői jog védi, annak bármilyen felhasználása, többszörözése, nyilvánossághoz való eljuttatása a KLART LEGAL | Szabó Levente Antal Ügyvédi Iroda előzetes hozzájárulásához kötött.