Ki ne ismerné Michael Schumacher nevét és az ő tragikus történetét?
2013. december 28-ig az egész világ őt irigyelte: micsoda őstehetség, micsoda sikerek, micsoda vagyon (közel 1 milliárd dollár)! Ha Forma 1-es versenyezésről volt szó, akkor az ő nevét mindenki ismerte, a laikusok is, akik soha nem néztek meg még egy futamot sem, mégis tudták, hogy ez a német fiú a világ legsikeresebbjeinek egyike.
2013. december 29-én, egy nappal később pedig már nem volt olyan ember, aki cserélt volna vele. Se vagyon, se pénz, se hírnév, semmi sem tudott volna egy egészséges embert rávenni arra, hogy cseréljen Schumacherrel.
Michael Schumacher 2013. december 29-én olyan sérülést szenvedett egy tragikus síbalesetben, amelyből feltehetőleg soha nem fog felépülni, nem fog járni, beszélni, mozogni. Azonban él. Nyolc éve ágyhoz kötve él.
Senki sem szívesen foglalkozik aktívan azzal, hogy mi van, ha beteg lesz, mi van, ha meghal. Aktívan alatt azt értem, hogy ténylegesen tesz valamit azért, hogy ha történik vele valami tragikus, váratlan esemény, akkor az őt körülvevő dolgok, a családi viszonyok, a vagyon, a vállalat sorsa rendezve legyen.
Az ügyfeleinkkel történő beszélgetéseken a halál témája gyakran előkerül. Arra azonban már kevesebben gondolnak, mi van akkor, ha elüt egy autó, vagy bármilyen más baleset ér, de nem halok meg?!
A halál lehetőségével egyfolytában számolunk életünk során: eszünkbe juthat reggel a zuhany alatt, borotválkozás vagy sminkelés közben, a kocsiban ülve, a gyerekeket, unokákat nézegetve. Ezek természetes emberi élmények és gondolatok. Ahhoz sajnos azonban kevesek, hogy egy akut válsághelyzetre megoldást nyújtsanak.
Ha egy előre nem látható esemény miatt betegek leszünk, sokszor alkalmatlanná válunk arra, hogy ügyeinket elintézzük, döntéseket hozzunk, rendelkezzünk bankszámlánk és egyéb dolgaink felett. Az alkalmatlanságnak különböző fokozatai lehetnek, de onnantól kezdve beszélünk jogi kérdésről, ha mentális okokból már nem tudunk bizonyos döntéseket meghozni. A jog ezt úgy nevezi, hogy részlegesen vagy teljesen cselekvőképtelenné válunk.
Mi a különbség a kettő között? A részleges cselekvőképtelenség esetén a mentális zavar miatt csökken a döntéshozó képesség, míg teljes cselekvőképtelenség esetén tartósan és teljesen megszűnik a belátási képesség.
Az első gondolatunk az lehet, hogy majd a feleségem, férjem, gyerekem dönt helyettem. De sajnos ez nem ilyen egyszerű. Mert hivatalosan csak az ember gondnoka hozhat döntéseket, amennyiben a cselekvőképtelenség megállapításra került. De ki lesz ilyenkor a gondnok, és ki dönt erről?
A hivatalos eljárás szerint a gyámhatóság indítványa alapján a bíróság dönt a gondnokság alá helyezésről (részlegesen vagy teljesen). Ez fontos lehet az egyén védelme érdekében, hogy például ne használják ki rosszhiszemű emberek azt, hogy nincsen már belátási képessége.
Gondnokként általában a legközelebbi rokont, házastársat jelöli meg a gyámhivatal. Ez azonban nem minden esetben esik egybe a mi szándékunkkal. Lehet, hogy egyáltalán nem szeretném, hogy a fiam, lányom, férjem vagy feleségem járjon el helyettem, és rendelkezhessen a nevemben a vagyonomról, miközben én ágyhoz vagyok kötve, és már kifejezni sem tudom a szándékaimat.
Szerencsére van jogi megoldás: lehet érvényesen előre rendelkezni arról, hogy ki legyen a gondnok ilyen esetben, vagy éppenséggel ki ne legyen. Ezt a hivatalos nyilatkozatot köteles a magyar bíróság figyelembe venni, sőt alkalmazni is. Ez azt jelenti, hogy ha mégis egyszer bekövetkezik az, hogy „élőhalott” leszek, akkor legalább azt meg tudom határozni előre, hogy ki legyen a gondnokom, ki hozza meg azokat a kulcsfontosságú döntéseket, amelyeket egészséges állapotomban mindig én hoztam meg korábban. Végül, arról is tudok rendelkezni előre, hogy ki az, akit mindenképpen ki szeretnék zárni ebből a pozícióból.
Szerző: Dr. Ránky Anna