Author name: KLART

Általánosan elfogadott elv, hogy sokkal célravezetőbb, ha a generációváltás egy lassabb folyamaton keresztül történik meg („evolution”, azaz fejlődés), mintha egy rapid változás („revolution”, azaz forradalom) eredményként jön létre.

Egyedül vállalkozni nehéz. Társakkal sokkal könnyebb. Legalábbis annak tűnik. Megosztjuk a kockázatot, így úgy érezhetjük, hogy könnyebb belefogni. Összetesszük tudásunkat, tőkénket, kapcsolatrendszerünket. Vállat vállhoz vetve, egy mindenkiért, mindenki egyért.

Senki sem szívesen foglalkozik aktívan azzal, hogy mi van, ha beteg lesz, mi van, ha meghal. Aktívan alatt azt értem, hogy ténylegesen tesz valamit azért, hogy ha történik vele valami tragikus, váratlan esemény, akkor az őt körülvevő dolgok, a családi viszonyok, a vagyon, a vállalat sorsa rendezve legyen.

Mielőtt belépne egy családtag a cégbe, győződj meg arról, hogy a piacon is el tudna-e helyezkedni hasonló feltételekkel. Ne „csinálj” neki egy állást csak azért, hogy legyen munkahelye és kapjon fizetést, ha egyébként erre a pozícióra nem lenne szükség, a meglévő pozíciókban pedig nem lehet elhelyezni, mert azokra alkalmatlan.

A Keresztapa című filmet mindenki ismeri, talán még a Z és Y generáció is. A Corleone családra úgy is tekinthetünk, mint egy extrém példája a családi vállalatnak. De mint minden családi vállalatban, náluk is van egy családtag, akivel csak a baj van.

A testvéri státusz, ahogy a szó eredete is mutatja, azt jelenti, hogy két ember egy testből és egy vérből származik. A testvérség egy családi viszony, amely a családon belül mátrixszerűen meghatározza a kapcsolatokat.

Minden alkalommal, amikor felteszem ezt a kérdést a hozzám érkezőkhöz, látom a szemekben a kigyúló fényeket. Egy azonnali gyors elcsodálkozást, hogy tényleg, milyen érdekes, ezen a kettősségen még soha nem gondolkodtam el.